Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KépFalucskánk legmagasabb területe a Pató-hegy... itt található a gyönyörű, nem is olyan régen felújított kálvária.

A hegyről mesés kilátás nyílik nemcsak a falura, de a vértesre is. Az alsó Pató-hegy lakói előszeretettel vájtak pincéket a magas löszfalakba, metszettek teraszokat az oldalba... és bizony a "régiek" gyakran bukkantak korai temetkezések nyomaira is...

E hegy főleg a II: világháború idején volt fontos színtér... egy szívemnek oly kedves rokonom,aki sajnos már nincs közöttünk, ott nevelkedett a hegyen, és gyerekként élte át a háború szörnyűségeit. Szeretett erről mesélni... volt hogy nevetett, volt hogy keserűen emlékezett. De mindig szívesen mesélt nekem... Íme hát, néhány története:

 

A lelőtt B-17 -es bombázó története:

Nyár vége fele járt az idő... a hegyen, fent a német bakák őrködtek, a hegyoldalba vájt állásaikban. Légvédelmi gépágyúk voltak "beásva ide". Aztán egy napon hatalmas robogó zaj törte fel a csendet... Kajászó felől sűrű rajokban repültek az amerikai bombázók kötelékei. Szinte ellepték az egész eget... E zajba villámcsapásként dörrentek bele a légvédelmi gépágyúk lövései. Szinte ebben a pillanatban érkeztek Csákvárról a német vadászgépek is. A zaj, és a keveredés hatalmas volt... a nehéz, otromba négymotoros bombázók igyekeztek kitérni, a magasba menekülni, de egyiküket halálos találat érte, mégpedig minden bizonnyal a légvédelmi fegyverekből... Sűrű füsttel kezdett égni az egyik motorja. Kivált az alakzatból, és lovasberény felé vette a irányt. Egy vadászgép észrevette, és a nyomába eredt.

A sorsa ezzel megpecsételődött... rövid sorozatokban lőtte a vadászgép, és lőtte, és lőtte, és lőtte... mígnem a tehetetlen bombázó függőleges zuhanásba nem kezdett...

S ekkor egy pillanatra megdermedt az egész világ...

Az ámuló emberek fülsüketítő, sikító hangra, zúgásra eszméltek fel, a zuhanó óriás hangjára... De mire a fülüket befoghatták volna? Hatalmas villanás, majd fekete porfelhő a vasúti sín kanyarulatában... S ekkor megindult a föld alattuk. Éktelen nagy robbanás hangja töltötte be a teret... A becsapódástól az egész környéken törtek ki az ablakok, hullottak a tetőcserepek (már ahol volt)... Minden pillanat óráknak tűnt... Pedig csak néhány pillanat volt e pokol...

Felálltak. A fülük csöngött a zajtól. A becsapódás helyén csak egy hatalmas porfelhő látszott, összeolvadva a roncsból felszálló sűrű füstfelhővel...

Civilek, katonák siettek a roncshoz... a katonák egy része autóval, sokan gyalogosan rohantak a helyszínre. Sokáig nem mehettek a gép közelébe, a német katonák lezárták a környéket, míg nem vált bizonyossá, hogy további robbanás nem várható. Kiderült: nincs vész, a bombatár üres.

A németek hamar kiszerelték ami kellett nekik, majd hagyták a falusiakat, hadd nézzék meg a gépet, hadd "szereljenek"... A gép függőlegesen fúródott a földbe,körülötte hatalmas "tölcsér" alakú gödör. Amennyire lehetett, összeszedték a fémtörzs borítását, volt aki ezzel fedte be háza tetején a réseket...

A gépben csak a néger pilóta alsóteste maradt a személyzetből. Valószínűleg a becsapódáskor kitört az ablak, a felsőtest kibukott, és a gép kettévágta... Egy idősebb bácsi nem volt szívbajos: Lehúzta a pilóta csizmáját, a saját régi lábbelijét ott is hagyta. Drága rokonom egy pilótaülést mentett meg magának, illetve némi plexit az ablak anyagából, melyet aztán másik rosszalkodáshoz, pincerobbantáshoz használt barátaival... A gép körüli tölcsért a háború végén betolták dózerrel, a roncsok ma is a föld mélyén pihennek...

Pincerobbantás

A hegy végében régi, használaton kívüli, omladozó pincék voltak... e pincék falába vájtak a rosszcsontok üregeket, és a környéken gyűjtött tüzérségi lőszereket gyömöszöltek bele... a lőszerek alá pedig bepakolták a fával párosított plexit, mit a bombázóból hoztak... Meggyújtották, aztán SPURI !!! Az utca közepén megálltak, beszélgettek (vártak), mintha mi sem történt volna... Aztán egyszer csak a lassan, de biztosan égő plexi eléggé felhevítette a lőszereket... Aztán BUMMM !!! Szegény emberek elképzelni nem tudták hogy mi robbant fel ?!? A katonák is persze meg voltak kergülve ! Végül kiderült, mi történt... a tettesek kilétére nem derült fény, de mindenki tudta, kikre is kell sandán nézni...

Hol a kard?

A háború végéhez közeledve megérkeztek dicső felszabadítóink... A kozákok a Pató-hegyen fészkelték be magukat... a hegyen szolgáló kedves, barátságosnak bizonyult, és megszokott légvédelmis németek hiába adták meg magukat... a kozákok nem kegyelmeztek senkinek... A kozákok a lakókat kitoloncolták otthonaikból, a szobákat a katonák, és lovaik foglalták el. A rosszcsont rokonom ekkor egy kozák kardjára vetett szemet... a szemvetést tett követte, szépen le is nyúlta a kardot! A kozák valahogy egyszer csak kijózanodott - vagy kevésbé volt csak részeg? -Hát keresni kezdte a kardját. A rosszcsont meg is bánta tettét, mert igen keményen követeltek a kozákok a lakóktól! Kis híján az életükbe kerűlt a dolog. Persze a mi rosszcsontunk már fontolgatta, hogy előadja a kardot, hisz ennyit nem ér a dolog... De melléjük szegődött a "szerencse"... megindult a német támadás. Azok a kozákok pedig végleg elkotródtak...

A kardból aztán a háború után kések lettek. Bár idősebb fejjel kedves rokonom sajnálta már a fegyvert... de hát késő bánat, és azért nagyon jó kések voltak azok... Késöbb még egyszer kitolt az oroszokkal, akkor pedig tüzérségi lőszereket lökött a patakba... Természetesen megúszta csínjait, és felcseperedvén mindenki által szeretett, köztiszteletben álló férfiúvá vált...

Jasper Ferencnek hívták...