Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Vértesacsa, és környéke a vértes hegység lábánál, vadregényes tájon fekszik... Vadul kanyargó patakok, mocsarak, sűrű erdők között széles dombok, fennsíkok, szakadékok... Nemcsak gyönyörű, de jól védhető, a dombokról jól belátható, ellenőrizhető a környék. Vész esetén van hová elbújni, az ellen't csapdába csalni.

Már a legkorábbi időkben is az ősember szívesen megtelepedett ezen a vidéken. Vértesacsa belterületén, és külterületén a legrégebbi ismert településnyomok a korai bronzkorból származnak. Nyomokat hagytak itt az avarok, a rómaiak, és Árpád apánk fiai, a honalapítás kezdetétől fogva.

Manapság már nem sokat láthatunk ezekből. Falunk legrégebbi emléke a katolikus templom, mely a XIII. században épült, de később többször kibővítették, illetve újjáépítették.

Érdekes, de sajnos hanyagolt állapotú látványosság például a Pálos-pince, a katolikus és református temető közti szántóföldön található két darab mészkő faragvány: egy halálfejes oszlop, és egy derékba tőrt feszület. A település belterületén is akad feltárni való a régészek számára: a mester utcában az avar temető, az állítólagos római villa a vasútnál... Nem is beszélve a régi temető alatti, nemrégen építési munkálatok által kiforgatott sírokról -állítólag 200-300 évesek lehetnek, vagyis nagyjából egyidősek a szemközt lévő (fentebb említett) kőoszlopokkal. -És amit még senki sem tud... Pedig ha az erdők, mezők, legelők mesélni tudnának... Mennyi mindent mondhatnának!? Vannak önmagukért beszélő helynevek, mint a malomdomb, római-árok, stb... De talán lesznek helyek, amelyek örökre megőrzik titkukat... talán jobb is így?

Falunk az Árpád-kor óta létezik, sok viszontagságot megélt - mint a magyar falvak általában... Végül településünk mai arculata Mária Terézia által betelepített svábok közreműködésével alakult ki. Sváb eleink népviseletei, és táncai hagyományait a Vértesacsai Német nemzetiségi tánccsoport ápolja...

Szüreti felvonulás, 2009: www.youtube.com/watch